Eddigi életem egyik legbüszkébb pillanata volt, amikor a Műcsarnok kis melléktermében zsúfolásig megteltek a sorok, minden széken ült valaki és nemcsak az ingyen guiness-sörért érkezett a nagyérdemű. Azért, mert kíváncsi volt Brian O' Headhra művészetére. Ezzel a kanadai-ír-skót fiúval a világháló kötött össze. Hívtam. Eljött. Bejártuk Budapestet és Szentendrét, ültünk dugóban, ittunk hideg sört, ettünk meleg lángost. Brian pedig énekelt. Egy új kaput nyitott meg, amelyen örömmel mentünk be mindannyian. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.