Szeretem a rögbit. Nem értek minden szabályt, nem tudom, hogy mikor mire kell figyelni, de rém szimpatikus ahogyan ezek a hústömeg emberek képesek gátlás nélkül egymásnak rontani. Miközben az amerikai tojásfoci nagyjai szinte ugyanezt teszik, csak épp protektorban, sisakban, mindenvédőben. Szerencsés vagyok, hogy láthattam az edinburghi rögbicsapatot edzeni. Pályaszélen, hallani a labdasüvítést, az elcsörtető játékosok fujtatását, látni a kicsapó gőzt a megizzadt fejeken. Ez ám a maszkulin dolog. Az edinburghi Murrayfield stadion a rögbi szentélye, mindössze 2004-ben játszottak nemzetközi meccseket más gyepen (Glasgowban és Perthben), amelynek az volt a célja, hogy minél nagyobb közönséget toborozzanak ennek a férfias sportnak. A Murrayfield befogadóképessége egyébként 67500 fő, s általában nem is szokott üresen maradni egyetlen szék sem. Az Edinburgh Rugby (Gunners) csapata mellett a Border Reivers és a Glasgow Warriors tör még győzelmi babérokra. Az edinburghi csapat első hivatalos meccsét 1872-ben jegyezték fel, akkor az örök rivális Glasgow legjobbjait fogadták. Skót-angol csetepaté, hogy a csapat beceneve Gunners, azaz ágyusok, amelyet kénytelenek lesznek lecserélni, miután ezt a nevet az Arsenal focicsapata már levédette. Azért a skótok mindig labdába rúgnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.