Saját döntés okán mentem el az Illatos útra. Kutyám már van, több lábasnak nincs hely az udvaron, de együttérzek. Teszem, ami tőlem telik. Cikket írok róluk, talán más örökbefogad. Az állatorvos távolságtartóan fogad, a sajtó csak a balhét keresi, tán rejtett kamera van nálam, hogy lebuktassam őket és beléjük rúgjak egy újabbat. Pedig teszik, ami tőlük telik. A kenelek között vastag szag, recsegő ugatókórus, csóváló farkak, szánaloméhség és házőrzői vadság kevereg minden mozdulatban. Rájövök, hogy a "gazda" szó mennyire találó a magyar nyelvben. Kifejezi az ember undorító felsőbbrendűségét, akaratát, a két lény közötti viszonyt, a kiszolgáltatottságot. A társ mennyivel jobb lenne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.