Különös emberi szokás, hogy beleszarunk a saját fészkünkbe. A lenézett állat ilyet nem is tesz. Az evolúció egyedi terméke, kétségtelenül. Hogy melldöngető dolog festékszóróval névjegyet hagyni egy frissen kifestett falon, titokban szétkarcolni a házgyári lift fényezését, tudatosítani minden lakóban, hogy a Fradi a legjobb, hogy Ildi a legnagyobb ribanc vagy épp hogy dögöljön meg a világ, ha a kormányra szavazott. Egyedi érvek szólhatnak amellett is, hogy valaki elmegy egy külvárosi, lepukkant épületbe - amelynek sarkait kutyaként megjelölte már minden hajléktalan és kerületi vezér -, rágyújt egy dinnyére, ízletesen falatozik, majd megtörölve száját, kiköpve a magokat, távozik. Európába hajtjuk a kocsit, miközben az menthetetlen beleragadt a magunk ásta balkáni kátyúba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.