Gyerekként figyeled az Apádat, hogy milyennek kell lenni, hogy milyen leszel, pontosabban milyen szeretnél lenni. Aztán eltelik néhány évtized és jön a felismerés: nem lettél olyan. De Apa lettél. Büszke, figyelő, elváró, vigyázó, rettegő. És megérted, hogy Apád miért volt olyan csodálatos. (Jelen emlékmozaikon: Dorka)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.