Zord katona trónol ébenfa lován London utcáján. A kanca tipeg-topog, a kantár fémjei olykor csilingelve térítik észre. Tűrnek. Tűrik az esőt, tűrik a feketekockataxik robogását, a japán turisták fényképezkedését. Mert mindenki oda akar állni egy kicsit. Egy kicsit közelebb. Egészen közel. Hogy aztán a zordon ló orrából párafelhő csapjon fel, halk mordulás, a kantár csilingel, a katona válla bemozdul, de tekintete a helyén marad. Nincs félszeg pillantás. Fegyelem van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.