Kettesben maradtunk a hétvégére. Félve néztük egymást az elején, na, vajon most mihez kezdjünk egymással mi ketten. A rutinok már begyakorolva, meglepetésre nem kellett számítani. A labda gond nélkül gurult a földön, a nevető babában sem fogyott ki az elem, a sarokban felállított könyvoszlopot is fennakadás nélkül lehetett leborítani. Apa-baba napok. A teletabik menetrendszerűen érkeztek a bíbíszín, tinkivinki aranyos mint mindig, csak ne gügyögne olyan idióta módon. De mit várunk egy embernyi plüsstől, amelynek a hasában tévé van, a fején pedig antenna. A spenótot azért jobb, hogy a nagyi főzte - bár apa tejbengíze sem akármi -, azért a kanalat inkább apától fogadjuk örömmel. Pelenkázás, esti tejcikészítés fürdés után, üvöltős felöltözéssel. Rutinok, rutinosan. A nap végén jön az ajándék, a kék szemek szerelmes tekintete és a cinci hangon megfaragott báj: "A-pa"...

De korán jön az a hétfő...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.