A nemzetbiztonsági szolgálatok minden év végén megünneplik magukat. Díjakat osztanak, elismerik a másikat, tapsolnak, gratulálnak, örülnek, jók voltunk idén is. Néhány éve újságíróként magam is hivatalos voltam az egyik ilyen protokollra. Belépni aláírás után, ülni csak a karzaton szűrős szemű fülhallgatós zakók figyeleme alatt, fotózni csak hátulról, írni csak ellenőrzötten. Vigyáztak az inkognitóra, fedésben maradtak a fedettek. Elhangzott az államtitkári beszéd, a dícsérő, simogató szavak, a névszerinti elismeréseket már csak zárt ajtók mögött, a sajtó kizárásával. Az ünnepség végén a főajtón távoztak a fedettek, öltönyben, oklevéllel a kézben. Az arcok tisztán kivehetőek voltak a karácsonyi fedésben is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.