Jenny MacKenzie bizonyára valami megváltóközeli tettet hajtott végre előző életében, hogy az élet a Loch Ness alsó csücskéhez sodorta, ráadásul Fort Augustus egyik félszigetét neki ajándékozta. Jenny MacKenzie a világ egy olyan pontján él és lát vendégül másokat, amely kétségtelenül az univerzum egyik legbékésebb szeglete. Egy védőburok alatti szentség, egy kiváltságos aranypart. Tudniillik, Jenny MacKenzie egy, a mélyfekete Loch Nessbe nyúló kis félsziget tulajdonosa, rajta kis vendégházzal, bungalókkal, felföldi bikákkal és lovakkal. Reggelente friss kifli kanyarog a tálcán, este omlós brownie hívogat a bor mellé. Ülsz a teraszon, kortyolsz, elmerengsz. Káám-on. Káám-on. Jenny a lovakat hívja. És azok tipegve elindulnak. A távolban egy hajókürt szól. Világörökség. Álom. Valóság nem lehet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.