Hajnal volt. Rideg, szúrós, a Rover rádiója B-oldalas popzenét tunkolt. Úton voltam, oda kellett érni. Tudtam, hogy értelmetlen lesz, mert az interjúalany nem lesz interjúalany. De ez volt a feladat, menni kellett hát. Hátha mégis. Sokeurós cigi füstje keveredett az útszéli köddel, a térkép papírjai is összefagytak. Tudtam, amit tudnom kellett; tudta más is hogy tudom. Bizonyítékért mentem, kézzel foghatóért. Üres marékkal és az igazság ismeretével terhelt fejjel jöttem haza az ír szigetről. Meg az útszéli, hajnali köd karcosan szép emlékével. Legalább az.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.